2018. április 19., csütörtök

az ünneplős hónap legmenőbb ajándéka abszolválva


Elsőre. Élvezettel.
Ha lehet, még sokkal boldogabb vagyok, mint anno a saját vizsgám után. 
Reméljük, a rózsaszín plasztikkártya is elkészül hamarosan. Onnantól a bal első a sofőr úré:)

2018. április 15., vasárnap

vill


A mai nap pedig egy klasszikus helyszíné volt: BKV Múzeum, Szentendre. Nagyon-nagyon sokadszor. Szeretjük.

Hosszú évek tapasztalata alapján megállapítható:

1. A Múzeum gyermeklátogatói közt a nagy/kisfiúk erőteljesen felülreprezentáltak.
2. A Felülreprezentált Dedek kísérői zömmel a Műszakilag Aberrált Nyanyák közül kerülnek ki.
X. No most akkor: mi következik mindebből?!!

Maradjunk annyiban, hogy több tucatnyi látogatás után is csak egyszerűen nagyon jól éreztem magam, a fenti kérdésre pedig nincs válaszom.

Legkisebb unokaöcsém kb. pont olyan járműbuzi, mint kedves nagyfiam, és becses felmenői. A hasonlóságot különösen kiemelte szőke fürtös üstöke, járműszerelészeti hajlama, és az a kopottas csíkos pulóver, ami most túrázós/nyűvős gúnyájául szolgál, de 16 évvel ezelőtt fiam bölcsis fotózós ünneplője volt.

Míg a Szőke Fürtös a sárGA!! villamost, Medve Úr pedig a Zöld Henyókat kedveli legfőképpen; lassan menni kék valahová a zölddel is.

Van az úgy néha, hogy elolvadok-





2018. április 14., szombat

mikoris füvezünk


"Itt napok óta
térdig fűben 
hágunk fől a 
zöldelő dombra
a tanyán vajh 
látsz-é most 
kaszanyélre tekintő 
bősz hadakat?
Uj idő kszeleként 
a fiam hág tételt
zord papirosra,
fű beterít, 
meg a pitty pang,
spár gandolat 
kicsi lelkednél
letapad."*

(Megfejtés, avagy mire gondolt a költő: ma este "Radnóti eclogái" c. érettségi tételt írtunk kedvenc :] magyartanárunknak bemutatandó, valamint évadnyitó füvet nyírtunk. Mindkettőt nagyon szeretjük. Ja, jó: az utóbbi gondolatokban ugye látványosan három ojjektuma lehetne a szeretetnek. Ezekből kell most kettőt választanunk. Szerintem nem nehéz a feladat. De vajon mire gondolt a költő?!!)

"Ami mos tőr tént:
hogy maccs a kezemből
jót vacsorált.
Bizalom? Füs tőlt
gép son szeletek?
Szereted, vagy  sem,
jól fon tóld meg,
részese
vagye még
ekomor
macsiszívnek.
Ugye jól szereted?!!"**

(* ;**: írta Troppauer Lidérc, a költő)

Koszti amúgy megint hasas, hogy az Úr legyen hozzá irgalmas, (ha a már a lánya nem volt az: némi hangos cicaharc után elkergette saját anyját a vályogtégla-lerakattól.) Koszti amolyan Parádés Pusztai Pocokmentesítő  fajta, ajánlom a témában érdekeltek figyelmébe. Kutyafajta-szaporító szomszédaink minden almot gond nélkül kiajánlanak a témában érdeklődő gazdijelölteknek. Én csak ezt a szegény pici öreglányt sajnálom, de nagyon. Ma, hosszú évek után először, kezemből evett gépsonka-szeleteket, majd a vesszőfotelból bágyadtan lelógó mancsaimhoz törleszkedett. Ismeretségünk új minőségre lépett: valamelyikünk megsimizte a másikat. De vajon ki volt itt az alany és ki a tárgy?!




2018. április 8., vasárnap

Kerti körkép


Mával végre földben a kora márciusiak, ami ugye nem kis szó így áprilisban ;P

Erősen elmaradt a természet. Egyesek ultrarövid virágszáron virítanak, mások komolyan megsértődtek, és ki sem dugták a fejüket. Sebaj, mi idén elsősorban kertköltöztetésre készülünk, és virág nélkül is bemértük jó néhány hagymagócot.

Akadt mára egy mérnöki diadal is: Egy Rendkívül Fontos Cuccos, aminek amúgy minden oka meglett volna, hogy ne induljon be, némi udvarlás, hosszas altesti vakarászás és stratégiai simisimi után megszólalt. Diadalmas basszusban elkezdett benne pöfögni a GÉP. Hurrá.

Ebben az a legszebb, hogy szerintem mi nagyon nem vagyunk vérfeministák, de nálunk mégis a harcedzett öreg nyanyák tanítják a kissrácokat funkcionális géptanra. Ahogy azt a jelen példa is mutatja. De, és ugyanitt: egy nagyon szorgalmas és mindenre elszánt ifjú fiatalembör Pest megyében mg. gépszerelő kisinasnak állna, mindenfajta pénzügyi ellentételezés nélkül, csakis a be/tanulás kedvéért. Ajánlatokat a kiadóba várjuk. Szándékunk komoly!!

2018. április 7., szombat

Tavaszköszöntő túra


Idei megfigyeléseim szerint mostanában az összes túra, mellyel kapcsolatban előzetesen fölmerül a "tavasz", a "száraz", netán a "jó idő" gondolat, az menthetetlenül zuhéba fúl. Így esett ez a mai menettel is.

Nagyfiam, kihasználva az ortodox húsvéttal kapcsolatos nyelvtanfolyami szünetet, erősen szorgalmazta, hogy "Anya, nem megyünk el együtt csavarogni valahová?!" Egy pár napon belül nagykorú férfiembör részéről ez az óhaj egyértelműen megtiszteltetésnek számít. Menjünk hát szombat korán reggel a Velencei-tóra! De azért a megbeszélthez képest egy órával későbbi időpontban fújtam riadót, mert mindennek van határa, így a korán kelésnek is. De még jó, hogy kialudtuk magunkat, így is időben értünk a rajtba.

Ahol akkor már hosszú órák óta ro..gyadozott az eső.

Sebaj, arrafelé haladva gyorsan megbeszéltük: függetlenül a pillanatnyi csapadékhelyzettől, csakis és kizárólag a babatávon csapunk egy villámgyors marsot, az még talán kibírható, (még számomra is, aki az elmúlt hónapok túrái után lassan nemecsek ernőnek kezdem érezni magam.)

Így is tettük. A babatávon egészen kevesen rajtoltunk a rajtidő elején, a kisgyerekes túrakollégák kivárták inkább jó időt (?!) Úgy jó száz méter megtétele után találkoztunk a túra első titkos pontőrével: egy téglatest-képű, vöröstarka macskával, aki nagyon vágyott némi simire (és a táskánk elfekvő szendvicskészleteire.) Ezen ne múljon a teljesítés!

Távunk első néhány kilométere megegyezett a nagyobb távosok pályájával. Velence határában egy időre elváltunk. (Eközben megint föllépett az a nem kissé demoralizáló helyzet, hogy t.i. a tempónk bőven a nagyobb távokra predesztinált, de a babatáv útvonalán haladtunk - ezért attól a ponttól a célig  két futó kivételével nem előzött bennünket senki, így kissé elveszettnek hittük magunkat, noha nem történt ilyen.)

Békében elértünk a Nyuszi-pontra, ahol olyan dupla-tetra adag édességgel kínáltak bennünket a pontőr hölgyek, hogy a fülünk is kettéállt. Nagyon cukik voltak! Az extra adag édesség elfogyasztása után pedig ereszkedésbe kezdtünk, ami a hétköznaplós futócipőmben erősen horror kategóriásnak bizonyult. "Fogjalak, Anya?!" aggodalmaskodott a fiam, de meggyőztem, hogy megtartani úgysem tudna, sokkal inkább együtt boboznánk le a sárzuhén a hegyről, úh. inkább hagyjon lógva engemet. Szerencsésen zárult a menet: néhány röpke csúszást leszámítva, nem esett semmi inzultus, a futócsukát pedig otthon bevágtam a mosógépbe. Nem terepre való a talpa, no.

A célba leérve vigyorogva tapasztaltuk, hogy biz' ott még a rendes távok rajtja is tart még, azaz a sejehaj de csúszásokkal együtt is kb. 70 perc alatt lezúztuk a távot. Szerencsére még mindig igyot dozsgy, hogy ázzon el a túrakolléga bakancsa is, legszebb öröm a káröröm, de mi most már indulunk haza. Hihi, szevasztok.

C-kupa harmadik menete ezennel behúzva.

Némi lakberendezési kitérő és -vásárlás után kedvenc dél-pesti éttermünkben ebédeltünk egy korait.

Ajándék nap, szeretem.

***

Ezen a túrán jártunk, köszönjük az élményt.


 
 
 
 
 

2018. március 31., szombat

Mozgásban a család túrasorozat, első felvonás


Tavasz van! Legalábbis a túra címe szerint, bár mi vagyunk igazán meggyőződve erről. Az eső szakad, és az előrejelző radarképek szerint csúf órák várnak ránk. Jó, akkor nem megyünk ma sehová. Mégsem lesz ez így jó, hiszen nagy létszámmal előjelentkeztünk. Nem illik szó nélkül cserben hagyni a rendezőket. A csapat felnőtt tagjai ezt belátva pelerint, esernyőt, melles csizmát rántanak, majd elindulnak a parkolóba. És akkor egyszer csak eláll az eső! Ennek örömére az egyik gyermekkorú résztvevőt is sikerült magunkkal elcsalnunk (pontosabban a totyogót mi nem vállaltuk be, de milyen jól is tettük!)

Máriaremete, Cserkészház. Innen indították a mai menetet, mely egy család- és kisgyerekbarát túrasorozat kezdő rendezvénye is egyben. Az egészen kicsinyeknek csak egy kis kör a tanösvényen, a 20 hónapos csapattagra tekintettel mi is erre neveztünk hetekkel ezelőtt.

Átvettük a rajtcsomagokat, és nekiindultunk a hatalmas útnak.




A patak áradt, a sár csúszott, a hegyoldal suvadt, a Lidérc meg olykor sejehajra esett. A nyulak pedig tojtak. Olykor a fejünkre is, mert állítólag fentről jött az áldás, kiszúrta a kiscsaj a röppenő csokilövedékeket. Jól tudok célozni, de neki meg jó a szeme. Evvan. Szóval kigúvadt szemekkel és megfeszített dobóizmokkal haladtunk, legelésztünk, érintettünk az első ellenőrzőpontot, aztán a Lidérc sárban fetrengett egy alaposat, szereti, valaki pedig dühöngött, hiába, hogy nem esett, és az már nem volt olyan jóleső.

  
 

A második ponton müzliszeletet burkoltunk, és fölsóhajtva elindultunk lefelé. Aha, látom, ti is kezditek sejteni: a lefele, a sár, a vihogva szédelgő lidérc, a morózus másik, meg a csetlő-botló kislány nem annyira nyerő kombináció. De azért csak leértünk valahogy. Pont a falu szélére sározódott be a csapat nagyja, (valaki már rég fülig maszatos volt), de a természet vizes leplekről gondoskodott, harmatos friss fűben, csatakos örökzöldekben mosakodtunk.

Viszonylag ép külsővel futottunk be a célba. Közben valaki az ép eszemet kérdőjelezte, nagyon nem először. De jövünk még, ahogy sárban fetrengésben is biztosan lesz még részünk. Reméljük, nem a következő családos túrán, lehetne azzal nagyobb szerencséjük a rendezőknek.

***

Ezen a túrán jártunk, köszönjük az élményt.

***

A Kerületről Kerületre Kupa jelenlegi állása, zölddel az eddigi teljesítések:

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XIIXIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII.  
JOKER (Margitsziget)

2018. március 25., vasárnap

Duna menti barangolás és kompozás


Hosszú kihagyás után vasárnap újra túrázni mentünk. Amolyan rövid kis sétára, a Soroksári-Duna partjára. (Kiderült, mégiscsak jó valamire a kupizmus: ha valaki teljesíteni szeretné a Kerületről Kerületre Kupa kihívásait, akkor erre bizony mennie kellett.) De (az óraállítós korai kelést leszámítva) egyáltalán nem volt ez kellemetlen menet, nagyon jól szórakoztunk.

Mivel sok mindennel elbabráltunk, nem értünk a rajtba az indítási idő elején. Még csak gyéren szivárogtak a sporttársak, sokan talán csak akkor fordultak másik oldalukra. Hanem aztán dél körül! Visszafelé már jó sokan voltunk.

A rajt/cél a csepeli toronyházak tövében, egy magánháznak/műhelynek álcázott objektumban rejtőzött. Szinte meg se találtuk volna, ha nem feliratozzák ki jól - de hát jól jelölték, ahogy az utat is az egész séta folyamán. Gyors nevezést követően lassú sétára váltottunk. A tempót - többek között - mindenféle retro autók és roncsok lassították. Fiam szinte egész végig csemegézett. Ez a környék amolyan időutazós, és nem csak járműgépészeti szempontból.


Az első ellenőrzőpontot a Tamariska-dombon jelölte az útleírás. Ez a hely privát családi történelmünk egy jeles csodatévő helye. Történt pedig egyszer, hogy igen nagy bajba keveredtünk, aztán valahogy megkönyörültek rajtunk odafönn, és a nagy bajból való kilábalás pont itt kezdődött. Amit persze akkor még nem tudtunk, mert nem is tudhattuk, de számomra nagy emlék a bizonyos szombat délutáni geoláda, amit innen túrtunk elő egy áteresz alól.





Mondhatni, a hely nem sokat változott - már ami a fenyőket, a dombot, és a bunker szellőzőcsöveit illeti. Egy nagy újdonság azért akadt: legutóbbi látogatásunk óta már kálváriadombként is funkcionál. A magam részéről soha nem láttam ennyinél találóbb helyre telepített kálváriadombot, maradjunk ennyiben.

Padok régebben is voltak (jól meg is reggeliztünk), esőbeálló nem (de most legalább védett helyen ült a pontőr, akitől nápolyit kaptunk ellátmányként.) A bunker főbejárata felé távoztunk a természetvédelmi területről, és a házak közt tekeregve irányba vettük a Dunát.





Kellemes környék ez, biztosan nagyon szeretnek itt élni a lakók. A pöpec kis házikók közül nagyon kirítt az egyik: elképesztően elhanyagolt, hatalmas szeméttenger közepén kuksolt. Szép környéken is akadhat kellemetlen szomszédság. A főúton átvágva lassan kiértünk a Duna-partra. Míg fiam odavolt az ilyesmiért, addig többnyire a csepeli strandra jártunk, ott tűnt számunkra legjobbnak az ár-érték arány. De hosszú évek óta már ő sem vágyik pocsolyára. Mégis kedves ismerősként üdvözöltük a környéket.




A Kis-Duna partján rengeteg sétáló, kutyasétáltató, a vízen kacsák (sajnos nem sikerült fogni), néhány agresszív hattyú, valamint békésen lapátoló kajakosok. Békés vasárnapi délelőtt, lassan ténferegtünk, kacsát etettünk, hergeltük azt, aki hagyta magát:)

Hirtelen tűnt fel a buszvégállomás, a feles komp még váratlanabbul ért, de sprinteltünk egy nagyot. Jó fej volt a révész, megvárta a késve érkezőket is (ellenben olyan nagy svunggal indult, hogy majdnem belefordultam a vízbe.) Jól szórakozott volna rajtam a csapat, kövér madár a vízben, de tud úszni, csak szólok. Kajakozni jobb szeretnék, álmodoztam is hosszan a színes hajókat nézve. (Nyilván ez is valami genetikai memória; nagyon szórakoztatóak lehettünk: a fiam a roncsautókra, én meg a csónakokra gerjedtem egész délelőtt. Apám mesélte, hogy sokszor annyiból állt a kenuedzésük, hogy föleveztek Pesttől Szobig, onnan igazolásként küldtek egy táviratot a csónakházban söröző edzőnek, majd hazacsorogtak. Finoman szólva nem izgulták szét magukat az ifjak testi épségéért akkoriban.)







A köteles komp túlsó állomása a Molnár-sziget. Kedves hely, igazi elvarázsolt világ. Kezdésnek geoláda-jelszót vadásztunk, majd sétáltunk tovább. A kompos csapat leglassabbja is jól lehagyott bennünket, mi ma vasárnapi egészségügyi sétára jöttünk. Érdekesek például a meredek rézsűk. Láttunk igényesen művel függőkertet, és elvadult lonc-dzsumbujt. Néha tátva maradt a szánk, hogy vajon hogy mer a suvadó part szélén imbolygó házban lakni a tulajdonosa. Láttunk várkastélyt, és láttunk düledező kalyibát. Akadtak szép számban Trabik és Ladákok. Meseország (de hogy adjunk a rémmesének is: azt el ne feledjük, hogy az ellaposodó senki földjén gyilkolták meg a soroksári futónőt.)







A laposabb rész partjain horgászok ültek, és bűvölték botjaikat. De akadt olyan is, aki várakozás közben szemetet szedett maga körül. Ez nagyon tetszett nekünk.





Ebi egy ponton letérdelt nyugat felé. Azt a lelkemre csomózta, hogy feltétlenül meséljem el: nem imára készült, nem alulról szagolta az ibolyát, hanem a kibújó bársonyos árvacsalánnak örült éppen. A virágok pedig a röpke melegnek. A napfürdőző horgászok után a vízisport-telepek következtek, hogy Lidércnek is csorogjon a nyála kicsit. A hosszú hideg után nagy számban merészkedtek vízre a sportolók. Válogathattunk volna, ki melyik csukát vigye. De mi rendes gyalogtúrázók vagyunk, és még csak nem is vicceskedünk. Pedig azért voltak ötleteink..)




A csőhídnál volt a túra utolsó ellenőrzőpontja. Olyan hatalmas kódot mázolt a rendezőség a betonra, hogy elsőre észre sem vettem. Az is lehet, hogy azért, mert onnantól már újból geoláda jelszórészletekre vadásztam. Kütyü nélkül, mert az mostanában nincs, és így különben is érdekesebb. Soktörzsű fa a ládával, kettős pad mágnessel és hídkorlát mágnessel. A ládát nem találtam meg, a padmágnest igen. (Biztató gondolatnak tűnt, hogy sokak szerint bármely két jelszórészletből kitalálható a harmadik. Voltak fenntartásaim, de aztán sorban kimondva az első és a második szót, rögtön rávágtam egy harmadikat, és valóban az volt a hiányzó jelszórészlet.)

A terep hirtelen váltott át építési területté. Pont olyan nagyon sűrűn beépített "lakópark" lesz itt, mint a Marinán. Ha csak minden második házat húzták volna föl, egészen élhető lakónegyed lenne, de így teljesen túlzsúfolt. A Gubacsi-híd ficakjánál a kis szocreál lakótelep, az például szellős, tágas, nem túl magas. Az régóta tetszik nekem. (Bár ami azt illeti, szeles időben talán túl szellős is, Hej Dunáról fúj a szél.)



Már a hídon csattogtunk, mellettük a bicajosok is (szinte hallani véltem a fogaik csattogását, ugyanis jó méterenként széles dilatációs hézagok húzódtak a járdán, ez pedig ezzel járt, hogyaszongya: döcdöcdöc, törött fog félreköp, döcdöcdöc, döcdöcdöc.) A túloldalon pedig egy nagyon vacak lépcsőn levergődtünk a hídról, és onnantól szembe kaptuk a szelet. A csapattagok zöme nem szereti a szelet, főleg szemből. Ezen kattogtunk kicsit, majd zümmögve előkerült egy dal is, Hej, Ebi felelj neki. Továbbá téged várt a papírgyár, volt sportköre is, és egy lánnyal randiztál a Duna-parton, kinek arcképét festőművész örökítette meg a parti sétány hirdetőtábláján.

(És míg a retro reklámot kerestem, találtam mást is, csak hogy tökéletes rendben haladjanak a párhuzamok.)



Daru-domb, arrafelé utunk nem lenne párhuzamos, inkább a csőhídnál törünk derék szöget, s megyünk. Várnak a célban, és ha lehet hinni a híreknek, forró virslivel. És persze lehet hinni a híreknek, meg lehet bízni a csapat étvágyában, a forró virslik hűvös szélben hűlnek, és kellemes melegen araszolnak lefelé. (A macskák meg a versenyközpont felé, hívogató volt a virsli illata.)

Jó volt ez a túra, szeretjük a rendezőgárdát is. Könnyen lehet, hogy hamarosan egy másik pesti túrájukon találkozunk újból velük.

***

Ezen a túrán jártunk, köszönjük az élményt.

***

A Kerületről Kerületre Kupa jelenlegi állása, zölddel az eddigi teljesítések:

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XIIXIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII.  
JOKER (Margitsziget)